Like sculpture at first. Then, as if the sun rose in her, long
gesture.
A small smile; then very much so.

The beauty
of the rite shone; whirling.

She whirled and whirled,
flaming.
Only the body spoke. The body carried her

language.

Her dance a spell
swirling the air, a spiral she was

and

her shawl, the half circle around her,
the curve of the sea-shore and
girl,

the dancer and the dance apart…

(Transcreated by Cathy Strisik and Veronica Golos based on Katalin N. Ullrich’s translation.)

Isadora Duncan tánca 

Mint a szobrok, a szobrok. Napfényes, hosszú mozdulatok.

Alig volt mosolya. De ha volt, az nagyon.

A rítus szépsége tört át a ritmuson.

Csak forgott és forgott és forgott.

Könnyedén siklott. Lobogott.

Szavának súlya volt. De szólni nem tudott.

Forgott a kígyóbűvölő és forgott a sál,

forgott a félkör, a tengerpart és forgott a lány,

külön a táncosnő és külön a tánc …

– Kinga Fabó

One thought on “Isadora Duncan Dancing

Discussion is welcome! Thank you ...

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s