I don’t know what it is but very ill-
intended. Surely a woman must belong to it.
And something like a laughter.

I am rotating the city on me,
rotating my beauty. That’s that!
Many keys, small keyholes whirling.

Gazes cannot be all in vain. And the answer?
Merely a jeer.
The vase hugs and kills me, can’t breathe.

Now my features – even with the best intentions –
cannot be called beautiful.
And her? The girl? Her trendy perfume

is Poison. For me a real poison indeed.
And the vase?
It hugs and kills me.

But what am I to do without?

written and translated by Kinga Fabó

Én nem tudom, mi ez, de nagyon rossz-
indulatú. Biztosan nő tartozik hozzá. Meg
valami nevetésféle.

Járatom magamon a várost egyfolytában:
körbeforgatom szépségem.
Az ám! Sok kicsi kulcs. Tekintet nem
veszhet kárba. És a válasz?
Egy gúnykacaj.
Szorít a váza.

Arcvonásaim most még a legjobb
indulattal sem mondhatók szépnek.
És ő? A lány? Divatos illata
Poison. Nekem erős méreg.
És a váza?
Megöl a szorítása.

De mi lesz nélküle?

© Kinga Fabó

Discussion is welcome! Thank you ...

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s