Transfiguration of the Word

Open, the sea appeared asleep.
Carrying its waves.
A pulse under the muted winter scene.
Throwing a smile on the beach.

A nun-spot on the hot little body.
A color on the broken glass.
A gesture that was once closed.
Lovely as the sea stood up.
Throwing a smile on the beach.

I wanted to remain an object.
But, no, immortality is not mine.
I am too strong to defend myself.
Waiting for punishment.

This and the same happened together.
Silently, I sat in the glass.
Only the spot wandered on the naked scene.
Sounds did not continue.

Only an omitted gesture.
Happiness like an unmoving dancer.
Beatings on naked, bony back.

And the sea will no longer be immortal.
(Translated by Zsuzsanna Ozsváth and Martha Satz)

A szó színeváltozása
Nyitottnak látszott, mint aki alszik.
Hordta hullámait.
A lüktetést a lehalkított téli táj alatt.
És a tenger mosolyt vetett ki a partra.
Apáca-folt a forró kicsi testen.
Szín az összetört pohárban.
Egy korábban zárt mozdulat.
Szép volt, ahogy felállt.
Hogy a tenger mosolyt vetett ki a partra.
Szerettem volna tárgy maradni.
Nem, nem leszek többé halhatatlan.
Ahhoz erős vagyok, hogy megvédjem magam.
Kérem a büntetésem.
Egyszerre történt az és ugyanaz.
Szótlanul ültem az üvegpohárban.
Csak a folt vándorolt a meztelen tájon.
A hangoknak nem volt folytatása.
Egy kinnfelejtett mozdulat csak.
A boldogság mint mozdulatlan táncos.
Korbácsütések a csupa-csont háton.
A tenger sem lesz többé halhatatlan.

© Kinga Fabó